-Mi folyik idekint?-ordította.
-Csak átjött a leckéért, mert edzése volt...-válaszolta nyugodtan Josh.
-Ó, igen. Tetszik tudni, táncolok minden nap, és ma fellépésem volt az ország túloldalán, és csak most értem haza.
-És miért nem telefonon hívtál?
-Hát egyrészt Joshnak ki volt kapcsolva a mobilja, és a vezetékesen meg nem akartam zavarni, nehogy felébresszem magukat...
-Hát, így is sikerült. Most nyomás, menj haza!
-Jó, oké....
-Na, sipirc!
-Viszlát! Szia Josh!-köszöntem el és rámosolyogtam. Josh pedig visszakacsintott.
Éjszaka nehezen aludtam el. A facebookomat nézegettem, de senki nem volt fent.
Reggel az izgalomtól megfájdult a hasam. Apum bevitt a suliba, és én egyből a terembe rohantam, hogy leülhessek végre. Josh meglátott az iskola előtt, és utánam jött.
-Mi történt Mia?-kérdezte.
-Semmi, csak nem vagyok jól.
-Kérsz egy fájdalomcsillapítót?
-Aha, kösz!-és bevettem a gyógyszert.
Pár perc múlva, amikor jobban lettem, Josh nekikezdett az előre kidolgozott tervének:
-Szóval! Ez a hasfájás most nagyon jól jött.
-Kösz!-mondtam mérgesen.
-Mivel szarul vagy, a nap közepén hazakéredzkedsz. Otthon elmeséled, hogy még mindig fáj a hasad, és el fogják hinni, mivel tényleg reggel óta nem vagy jól... Én eközben kivárom a nap végét és ha Mr.Johnson megkérdezi, hogy mi van veled és azt válaszolom, hogy elrontottad a gyomrodat. Talán elhiszi, de ha nem, és felhívja a szüleidet, ők neked fognak igazat adni, szóval muszály lesz beletörődnie... Suli után érted megyek és úgy teszünk, mintha átjönnél hozzám tanulni, de helyette a rendőrségre megyünk. Ott megmutatjuk a hangfelvételt, és Mr.Jonson máris el van intézve.
-Jaj, Josh! Büszke vagyok rád!-öleltem meg. Mikor abbahagytam az ölelgetését, rápillantottam, és láttam, hogy vigyorog magában.
A terv remekül sikerült. Hazamentem, leültem a TV elé és megvártam a délutánt, amikor is Josh megérkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése