IV.fejezet

Másnap megint matekkal kezdtünk. Ettől rettegtem már tegnap óta. Visszaadta az üres dogámat és persze a hátulján egy rohadt nagy egyes virított. Óra után odajött hozzám: 

-Mostantól hetente 2× korrepetálni foglak, hogy ne bukj meg, megértettük egymást?-mondta mesterkélt vigyorral az arcán. Valami nem stimmelt vele, de nem mertem ellenkezni. 

-Oké.-válaszoltam és elment.

-Mikor kezdünk?-kiáltottam utána.

-Holnap suli után egy órával a könyvtárban.

Valami nem stimmelt. Olyan furán nézett rám..... De ennél rosszabbra számítottam. A lényeg az, hogy nem bukom meg. Amíg gondolkodtam, odajött Josh (ugye milyen jó név.....?) és ráült a padom szélére.

-Szia Josh!-üdvözöltem. 

-Hello! Mizu van?-kérdezte.

-Egyes lett a dogám és Mr.Johnson korrepetálni fog hetente kétszer.

-Csak ennyi? Komolyan mondom, hogy az elmondásod alapján rosszabbra számítottam.

-Hát én is. Te nagyon fura volt.... Hagyjuk! Biztos csak beképzeltem magamnak!-mondtam mosolyogva.

-Nincs kedved ma is elmenni valahova?-kérdezte. 

-De, persze, ma úgy is ráérek. Hol találkozzunk?

-Mondjuk suli után a lépcsőnél?

-Oké. Az jó lesz.

Eközben odajött hozzánk Noah.

-Te mióta beszélsz ezzel a nyomi gyerekkel?-kérdezte.

-Figyelj Noah! Hagyjad békén! És amúgy is! Beszélnem kell veled!-ordítottam.

-Jó, gyere csak kicsim!

Aztán kimentünk és én belefogtam.

-Meddig akarod még ezt csinálni Noah?

-Miről beszélsz?

-Arról, hogy én se szeretlek már téged, és te se engem, úgy ahogy régen.....

-Nem igaz! Én szeretlek!

-Nem Noah! TUDOM, hogy nem! Úgyhogy vége van! Ne hívjál és ne is keress többet! És főleg ne próbálj kibékíteni, mert tudom, hogy mit tettél!

-Nem, Mia! Ezt nem teheted meg velem!!! Nekem kéne szakítanom veled!

-Ezt azelőtt is megtehetted volna, hogy egy másik csajjal kavarsz!-válaszoltam, és elrohantam.

-Mia!-kiabált még utánam.-De én szeretlek!-ekkor hátrafordultam, és láttam, hogy odamegy hozzá egy csaj és pofon vágja.

-Aúú! Ez fájt!-kiáltotta.

Én pedig mentem vissza a terembe.

Órák után kimentem a suli előtti lépcsőhöz. Josh már ott várt. Együtt elindultunk a kávézó felé. Ott megint órákig beszélgettünk. Haza kísért. Köszönésképpen akartam adni egy puszit az arcára, de a szájára sikrült.

-Ööö..., bocsi! Az arcodra akartam.....-mondtam zavartan.

-Nem baj! Jól esett!-és ő is adott egy puszit az én számra.............

-Na jól van! Akkor én megyek is!-köszöntem el.-Jóéjt!

-Neked is!-és elindult hazafele.