Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Bevettem egy fájdalomcsillapítót és apum bevitt kocsival a suliba. Még óra előtt bementem a mosdóba, hogy megigazítsam a hajam, és ekkor megint meghallottam azt a lányt és a fiút beszélni.
-Szerinted elmondjam neki?-kérdezte a fiú.
-Én nem várnék túl sokáig-válaszolt a csaj.
-Jó! Adj még 2 napot, hogy felkészüljek a szakításra.
-Egyet!
-Megegyeztünk!
És aztán elkezdtek csókolózni. Abban a pillanatban észbe kaptam, a szomszéd fülkében felmásztam a wc tetejére, áthajoltam hozzájuk, és a telómmal lefotóztam őket. Szerencsére nem hallottak meg. Kirohantam a mosdóból, be a terembe. Szépen elhelyezkedtem a padomban és elővettem a telómat. Kicsit a képen levőkre nagyítottam, és megismertem Noah-t. Majdnem sírva fakadtam, de sikerült visszatartanom a könnyeimet. Nem akartam feltűnést okozni. Egész nap ezen agyaltam. Nem tudtam, mit tegyek. Aztán jött a matek. Ahhoz képest hogy előző este mindent megtanultam, semmi nem jutott az eszembe. Pánikba estem, mert kicsit tartottam az új tanártól. A dolgozatot üresen adtam be, és már előre láttam, hogy megbukom. De ennél sokkal rosszabb várt rám, de akkor még nem sejtettem semmit.....
Később, amikor a sulinak vége lett, elmentem a suli melletti kávézóba, hogy végre egyedül lehessek és kisírhassam a szemem egy forrócsokival a kezemben. Ez a terv nagyjából odáig vált be, hogy forrócsokival a kezemben sírtam, de magányról szó sem volt. Észre se vettem, de valaki beült mellém a boksz-ba és simogatta a hátam. Miután kicsit lenyugodtam, letörölgettem a szememről a könnyeket, és ránéztem. Az új fiú volt, akit le nyomiztak a többiek. Ilyen közelről még helyesebb volt. Rám nézett a gyönyörű csokibarna szemeivel, és így szólt:
-Ha nem akarod elmondani, nem kell, viszont ha úgy döntesz, hogy elmondod, én esküszöm, hogy nem árulom el senkinek, és lehet, hogy még segíteni is tudok!
-Elmondom!-és tényleg az elejétől a végéig elmeséltem neki mindent. Még a matekos dolgot is. Szerencsére tényleg tudott segíteni.
-Szerintem szakíts Noah-val! Előbb vagy utóbb úgyis meg fogja tenni. Miért várnál arra, hogy ő tegye meg ezt a lépést? Legalább ennyivel kevesebb kérdést tesznek majd fel neked ezzel kapcsolatban.
-Igazad van. Tényleg, nem iszol velem egyet?
-De, szívesen!-és ő is rendelt egy forrócsokit.
Egész estig beszélgettünk róla, rólam és az osztálytársainkról meg a tanárokról. Szóba került a divat és az énekesek is.
-Azt hiszem mennünk kéne!-mondta, és felállt.-Elmegyek fizetni.
-Oké megyek veled!
-Nem! A vendégem vagy!-válaszolt mosolyogva.
-Na jó! de csak most az 1×!
Ameddig fizetett én összeszedtem a cuccaimat, és felhívtam anyut, hogy szóljak, hogy kések.
-Hazakísérhetlek?-jött vissza vidáman.
-Ohh... persze!
Hazaértünk, és elköszöntünk egymástól.
-Akkor viszlát holnap!-köszönt el.
-Szia! És jó éjt!
Épp elindultam volna, amikor még utánam szólt:
-Várj! Én nem mutatkoztam be! A nevem Josh.
-Josh.....-ismételtem el merengve, aztán megfordultam és besétáltam a házba....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése