Reggel, amikor felkeltem, rögtön hálát adtam Istennek, hogy nem történt egyéb csak korrepetálásra kell járnom.... Beértem a suliba, és a folyosón Josh várt a szekrényem előtt.
-Jó reggelt!-köszönt mosolyogva.
-Szia!-válaszoltam, és adtam neki egy ölelést. Ő is visszaölelt.
De ekkor arra sétált Noah.
-Ó, Mia! Látom hamar túlléptél a szerelmünkön..kezdett bele a mondókájába. Persze rájátszott rendesen.
-Én legalább a szakításunk után léptem tovább, és nem előtte, úgy mint te.
-Az egy félreértés volt. Én nem hibáztam.
-Persze... Te sose hibázol....
-Nem is!
-Akkor ki az a csaj, aki integet neked?-kérdeztem mosolyogva.
-Öööö... az unokatesóm!-válaszolta kicsit zavartan.
Ekkor a lány, akiről beszéltünk, odaért hozzánk, és adott egy csókot Noah szájára.
-Ó! Látom ma már a rokonok is csókkal üdvözlik egymást.-jelentettem ki gúnyosan.
Erre Noah már nem válaszolt, csak égő fejjel tovább sétált.
Délután amikor vége lett a sulinak, elmentünk Josh-sal a kávézóba. Egy óra múlva vissza battyogtam a suliba, a korepre. Mr. Johnson az ajtóban várt. Amint beléptem az ajtón, bezárta az ajtót, és a kulcsot zsebre dugta. Leültem az egyik székre és elkezdtem kipakolni a cuccaim, de erre a tanár megfogta és elhajította a táskámat.
-Erre most nem lesz szükséged!-mondta.
-De akkor mire fogok írni?
-Írnod azt látod nem kell.
-Akkor mégis hogy fogom megtanulni az anyagot?
-Tanulnod meg végképp nem kell.-válaszolt titokzatosan.
-Én ezt nem értem.-értetlenkedtem.
-Tudod, Mia, te egy gyönyörű lány vagy.-kezdte. És eközben rátette a kezét a lábamra. Innentől kezdett gyanússá válni a dolog. Miközben beszélt, egyre feljebb vándorolt a keze. Ekkor már nagyon elegem lett, és sikítva felugrottam:
-Mégis mit képzel magáról?
-Hallgass meg, édes!
-Eszemben sincs!
-Pedig most meg fogsz!-folytatta ingerülten.-Holnap is eljössz ide! És senkinek egy szótse, különben megbuksz matekból!-fejezte be végül már ordítva.-Most pedig itt maradsz, és megvárod, amíg bejezem a korrepetálást!
-Nem!-válaszoltam, de ekkor elkezdett felém közelíteni....
Láttam, hogy mögöttem van az ablak, és mivel a földszinten voltunk, ezért rászántam magam, hogy kiugorjak.
Mikor földet értem, még visszapillantottam egy pillanatra. Mr. Johnson ott állt az ablakban, és dühöngött:
-Holnap ezt még megkeserülöd!
Ezután remegve hazasétáltam. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit tegyek. Végül otthon felhívtam Josh-t és elmeséltem neki a történteket. Erre még ő sem tudott semmit válaszolni. Feljelenteni nem tudtam, mert az ég világon semmi bizonyítékom nem volt ellene. Vagyis volt, de erre csak később jöttem rá.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése