2011. szeptember 22., csütörtök

IX.fejezet

............................................................................Josh........................................................................................
Leroskadtam a földre Mia mellé. A látványtól elfogott a hányinger. Pulzusa volt, és lélegzett is, de nem volt magánál. Próbáltam pofozgatni, de hiába.... A fején nagyon nagy seb tátongott. Rögtön felhívtam a mentőket, és amint kicsit lenyugodtam, rápillantottam a sofőrre. Alig hittem a szememnek! Mr.Johnson volt az.... Köpni-nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Ilyen aljas disznót még nem hordott magán a föld. Egészen idáig követett, mert valahogy rájött az igazságra. Ott ült nyugodtan a kocsijában, és kárörvendően vigyorgott. Amint meghallotta a mentő és rendőrkocsik szirénáját, kipattant az ülés mögül és lehajolt Miához.
-Hozzá ne merjen nyúlni!-kiáltottam.
-Mert különben mi lesz? Feljelentesz a rendőrségen?-válaszolt nevetve.
-Pontosan.......-suttogtam, de ezt ő már nem hallhatta, mert bele merült a színészkedésbe. Az orvosok megvizsgálták Miát és feltették a hordágyra. A rendőrök pedig kihallgattak minket. Amikor végeztünk, megkértek rá, hogy értesítsem Mia szüleit.
Elindultam a házukhoz vezető úton.... 3 perc múlva oda is értem, és becsöngettem, és Mia anyukája nyitott ajtót.
-Szia!
-Szia!-válaszolta.-Mia hol van?
-Épp ezt szeretném elmondani.
-Oké. Gyere be!
-Miát elütötte egy autó.
-Micsoda?-kiáltotta.-Hol van? Mi a baja? Egyáltalán hogy történt?
-Mi ez a felfordulás itt?-jött be az apukája.
-Miát elütötte egy kocsi.-kezdtem előről.- a sapkáját felkapta a szél, utána rohant, és nem nézett körül az úton....
-Jaj, Istenem!-mondta Mac(Mia apukája).
Molly (Mia anyukája) elkezdett sírni.
-Hol van most?
-A Szent Péter Kórházba szállították.
-Most rögtön oda megyünk!-pattant fel.-Mac, te hozz ruhákat a lányodnak. Én addig kiparkolok.
-Oké.-válaszolta Mac és mindketten eltűntek.
Kimentem a kapu elé és bepattantam a már várakozó kocsiba. 2 perc alatt Mac is leért és elindultunk a kórház felé, ahol az orvos bizonytalan arccal várt minket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése