X.fejezet

Amikor megláttam az orvos arcát, rögtön tudtam, hogy nagy a baj....

-Hogy van Mia?-kérdeztem.

-Az állapotát stabilizáltuk és túl van az életveszélyen. Sajnos a fél arcát sikerült csak megmenteni. Egy nagyobb plasztika műtéttel helyre lehet hozni a károsodást, de az nagyon drága és veszélyes lenne. Nem valami szép látvány. A sebészeinknek kevés idejük volt az összevarrására, így nem tudták teljesen helyrepofozni... De a újabb műtéten gondolkodhatnak.

-Ez most azt jelenti, hogy elcsúfult az arca?-kérdezte Molly sírva.

-Igen.

-Bemehetünk megnézni?

-Persze. Erre tessék. A fiú testvére?

-Nem. A barátja vagyok. És ott voltam a balesetnél. Én is szeretném látni....-válaszoltam.

-Jó! Kivételesen.

Bementünk Miához, és mikor ránéztem az arcára, láttam, hogy a dokinak igaza volt. Ahol a kocsi elütötte, ot teljesen eldeformálódott az arca. Mia szeme csukva volt, aludt. Oda ültem mellé és megfogtam a kezét.

-Mia! Hallasz engem?

Nem válaszolt.

-Tudod, én mindig itt leszek neked. Ha felébredsz majd, akkor ne ijedj meg, mert így is gyönyörű vagy!

Még minidg semmi.

Órákon keresztül ott ültem, és néztem. Amikor besötétedett, felálltam és hazamentem. Otthon az asztalomon egy levél fogadott. Nem volt rajta semmi, csak a nevem. Kibontottam és egy nyomtatott levél esett ki belőle.

"A rendőrségnek egy szót se, különben Miának baja esik!"

IX.fejezet

............................................................................Josh........................................................................................

Leroskadtam a földre Mia mellé. A látványtól elfogott a hányinger. Pulzusa volt, és lélegzett is, de nem volt magánál. Próbáltam pofozgatni, de hiába.... A fején nagyon nagy seb tátongott. Rögtön felhívtam a mentőket, és amint kicsit lenyugodtam, rápillantottam a sofőrre. Alig hittem a szememnek! Mr.Johnson volt az.... Köpni-nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Ilyen aljas disznót még nem hordott magán a föld. Egészen idáig követett, mert valahogy rájött az igazságra. Ott ült nyugodtan a kocsijában, és kárörvendően vigyorgott. Amint meghallotta a mentő és rendőrkocsik szirénáját, kipattant az ülés mögül és lehajolt Miához.

-Hozzá ne merjen nyúlni!-kiáltottam.

-Mert különben mi lesz? Feljelentesz a rendőrségen?-válaszolt nevetve.

-Pontosan.......-suttogtam, de ezt ő már nem hallhatta, mert bele merült a színészkedésbe. Az orvosok megvizsgálták Miát és feltették a hordágyra. A rendőrök pedig kihallgattak minket. Amikor végeztünk, megkértek rá, hogy értesítsem Mia szüleit.

Elindultam a házukhoz vezető úton.... 3 perc múlva oda is értem, és becsöngettem, és Mia anyukája nyitott ajtót.

-Szia!

-Szia!-válaszolta.-Mia hol van?

-Épp ezt szeretném elmondani.

-Oké. Gyere be!

-Miát elütötte egy autó.

-Micsoda?-kiáltotta.-Hol van? Mi a baja? Egyáltalán hogy történt?

-Mi ez a felfordulás itt?-jött be az apukája.

-Miát elütötte egy kocsi.-kezdtem előről.- a sapkáját felkapta a szél, utána rohant, és nem nézett körül az úton....

-Jaj, Istenem!-mondta Mac(Mia apukája).

Molly (Mia anyukája) elkezdett sírni.

-Hol van most?

-A Szent Péter Kórházba szállították.

-Most rögtön oda megyünk!-pattant fel.-Mac, te hozz ruhákat a lányodnak. Én addig kiparkolok.

-Oké.-válaszolta Mac és mindketten eltűntek.

Kimentem a kapu elé és bepattantam a már várakozó kocsiba. 2 perc alatt Mac is leért és elindultunk a kórház felé, ahol az orvos bizonytalan arccal várt minket.

VIII.fejezet

Kiléptünk a házunkból. És ebben az évben először megcsapott az őszi szél, ami lefújta a sapimat (igen, ilyenkor nálunk már elég hideg van...) és elvitte. Nyomban után eredtem, és utcákon keresztül kergettem. Hirtelen elkezdett esni az eső, de annyira, hogy alig láttam valamit. Továbbra is futottam a sapim után, Josh a nyomomban..... Éppen át akartam szaladni az egyik úton, amikor dudálást hallottam, és elsötétült előttem a világ.....

..........................................................................Josh.........................................................................................

Amikor kiértünk Miáék házából, hirtelen elkezdett rohadt erősen fújni a szél és felkapta Mia sapkáját. Mia elkezdett rohanni, de egyszer csak eleredt az eső. Csak annyit láttam, hogy Mia kifut az útra, és valaki dudál aztán egy irtó nagyot fékez. Gyorsan odarohantam, megnézni, lett-e valakinek baja. Mia eszméletlenül feküdt a földön és a fejéből ömlött a vér. Aztán felnéztem és láttam a sapkát messze szállni...

VII.fejezet

-Mi folyik idekint?-ordította.

-Csak átjött a leckéért, mert edzése volt...-válaszolta nyugodtan Josh.

-Ó, igen. Tetszik tudni, táncolok minden nap, és ma fellépésem volt az ország túloldalán, és csak most értem haza.

-És miért nem telefonon hívtál?

-Hát egyrészt Joshnak ki volt kapcsolva a mobilja, és a vezetékesen meg nem akartam zavarni, nehogy felébresszem magukat...

-Hát, így is sikerült. Most nyomás, menj haza!

-Jó, oké....

-Na, sipirc!

-Viszlát! Szia Josh!-köszöntem el és rámosolyogtam. Josh pedig visszakacsintott.

Éjszaka nehezen aludtam el. A facebookomat nézegettem, de senki nem volt fent.

Reggel az izgalomtól megfájdult a hasam. Apum bevitt a suliba, és én egyből a terembe rohantam, hogy leülhessek végre. Josh meglátott az iskola előtt, és utánam jött.

-Mi történt Mia?-kérdezte.

-Semmi, csak nem vagyok jól.

-Kérsz egy fájdalomcsillapítót?

-Aha, kösz!-és bevettem a gyógyszert.

Pár perc múlva, amikor jobban lettem, Josh nekikezdett az előre kidolgozott tervének:

-Szóval! Ez a hasfájás most nagyon jól jött.

-Kösz!-mondtam mérgesen.

-Mivel szarul vagy, a nap közepén hazakéredzkedsz. Otthon elmeséled, hogy még mindig fáj a hasad, és el fogják hinni, mivel tényleg reggel óta nem vagy jól... Én eközben kivárom a nap végét és ha Mr.Johnson megkérdezi, hogy mi van veled és azt válaszolom, hogy elrontottad a gyomrodat. Talán elhiszi, de ha nem, és felhívja a szüleidet, ők neked fognak igazat adni, szóval muszály lesz beletörődnie... Suli után érted megyek és úgy teszünk, mintha átjönnél hozzám tanulni, de helyette a rendőrségre megyünk. Ott megmutatjuk a hangfelvételt, és Mr.Jonson máris el van intézve.

-Jaj, Josh! Büszke vagyok rád!-öleltem meg. Mikor abbahagytam az ölelgetését, rápillantottam, és láttam, hogy vigyorog magában.

A terv remekül sikerült. Hazamentem, leültem a TV elé és megvártam a délutánt, amikor is Josh megérkezett.

VI.fejezet

Lefeküdtem aludni. Sokáig nem bírtam elaludni, és a telómat babráltam. Állítgattam a háttérképemet, a témámat és a csengőhangomat. A felvételeim között találtam egy teljesen újat. Meghallgattam, és az egész "korrepetálás" rajta volt. Felsikoltottam, de erre bejött az anyukám, megkérdezni, hogy mi történt. Úgy tettem, mintha csak egy bogár szállta volna meg a szobámat, és kinyitottam az ablakom, ami egy fa mellett volt. Anyukám kiment és én egy hirtelen ötlettől vezényelve kimásztam az ablakon, rá a fára, és azon le. Gyorsan átrohantam Josh-hoz a legrövidebb úton, és a mobilomat is magammal vittem. Becsöngetni nem mertem, ezért felhívtam mobilon.

-Úristen! Tudod milyen késő van?-hallottam az álmos hangját.

-Igen, tudom! Nézz ki az ablakon!

Ő kinézett, és erre integettem neki.

-Gyere le halkan, és nyiss ajtót!-mondtam, és lecsaptam a telefont.

3 perc múlva leért, halkan kinyitotta az ajtót, és felvitt a szobájába.

-Te meg mi a francot keresel itt?-kérdezte halkan.

-Figyelj! Amikor Mr.Johnson "korrepetált", a mobilom véletlenül megnyomódott, és felvette az egészet. Nézd! Elővettem a telóm és megmutattam neki a felvételt.

-Mia! Ez marha jó! Holnap délután elkísérlek a rendőrségre, és ott feljelentheted Mr.Johnson-t!-ujjongott.

-De Josh! Ez nem olyan egyszerű! Holnap megint korepre kell mennem!

-Majd megoldom valahogy!-suttogta titkozatosan.-De most menj, mielőtt a szüleid észreveszik, hogy kiszöktél!

-Oké!-mondtam, és elindultunk lefele.

Az ajtóban megálltam és átöleltem. Josh eltolt magától, és mélyen a szemembe nézett. Az arca egyre közelített az enyémhez. Már majdnem megcsókolt, amikor a kapu lámpa felkapcsolt, és Josh mögött az ajtóban ott állt az apja....

V.fejezet

Reggel, amikor felkeltem, rögtön hálát adtam Istennek, hogy nem történt egyéb csak korrepetálásra kell járnom.... Beértem a suliba, és a folyosón Josh várt a szekrényem előtt.

-Jó reggelt!-köszönt mosolyogva.

-Szia!-válaszoltam, és adtam neki egy ölelést. Ő is visszaölelt.

De ekkor arra sétált Noah.

-Ó, Mia! Látom hamar túlléptél a szerelmünkön..kezdett bele a mondókájába. Persze rájátszott rendesen.

-Én legalább a szakításunk után léptem tovább, és nem előtte, úgy mint te.

-Az egy félreértés volt. Én nem hibáztam.

-Persze... Te sose hibázol....

-Nem is!

-Akkor ki az a csaj, aki integet neked?-kérdeztem mosolyogva.

-Öööö... az unokatesóm!-válaszolta kicsit zavartan.

Ekkor a lány, akiről beszéltünk, odaért hozzánk, és adott egy csókot Noah szájára.

-Ó! Látom ma már a rokonok is csókkal üdvözlik egymást.-jelentettem ki gúnyosan.

Erre Noah már nem válaszolt, csak égő fejjel tovább sétált.

Délután amikor vége lett a sulinak, elmentünk Josh-sal a kávézóba. Egy óra múlva vissza battyogtam a suliba, a korepre. Mr. Johnson az ajtóban várt. Amint beléptem az ajtón, bezárta az ajtót, és a kulcsot zsebre dugta. Leültem az egyik székre és elkezdtem kipakolni a cuccaim, de erre a tanár megfogta és elhajította a táskámat.

-Erre most nem lesz szükséged!-mondta.

-De akkor mire  fogok írni?

-Írnod azt látod nem kell.

-Akkor mégis hogy fogom megtanulni az anyagot?

-Tanulnod meg végképp nem kell.-válaszolt titokzatosan.

-Én ezt nem értem.-értetlenkedtem.

-Tudod, Mia, te egy gyönyörű lány vagy.-kezdte. És eközben rátette a kezét a lábamra. Innentől kezdett gyanússá válni a dolog. Miközben beszélt, egyre feljebb vándorolt a keze. Ekkor már nagyon elegem lett, és sikítva felugrottam:

-Mégis mit képzel magáról?

-Hallgass meg, édes!

-Eszemben sincs!

-Pedig most meg fogsz!-folytatta ingerülten.-Holnap is eljössz ide! És senkinek egy szótse, különben megbuksz matekból!-fejezte be végül már ordítva.-Most pedig itt maradsz, és megvárod, amíg bejezem a korrepetálást!

-Nem!-válaszoltam, de ekkor elkezdett felém közelíteni....

Láttam, hogy mögöttem van az ablak, és mivel a földszinten voltunk, ezért rászántam magam, hogy kiugorjak.

Mikor földet értem, még visszapillantottam egy pillanatra. Mr. Johnson ott állt az ablakban, és dühöngött:

-Holnap ezt még megkeserülöd!

Ezután remegve hazasétáltam. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit tegyek. Végül otthon felhívtam Josh-t és elmeséltem neki a történteket. Erre még ő sem tudott semmit válaszolni. Feljelenteni nem tudtam, mert az ég világon semmi bizonyítékom nem volt ellene. Vagyis volt, de erre csak később jöttem rá.....

IV.fejezet

Másnap megint matekkal kezdtünk. Ettől rettegtem már tegnap óta. Visszaadta az üres dogámat és persze a hátulján egy rohadt nagy egyes virított. Óra után odajött hozzám: 

-Mostantól hetente 2× korrepetálni foglak, hogy ne bukj meg, megértettük egymást?-mondta mesterkélt vigyorral az arcán. Valami nem stimmelt vele, de nem mertem ellenkezni. 

-Oké.-válaszoltam és elment.

-Mikor kezdünk?-kiáltottam utána.

-Holnap suli után egy órával a könyvtárban.

Valami nem stimmelt. Olyan furán nézett rám..... De ennél rosszabbra számítottam. A lényeg az, hogy nem bukom meg. Amíg gondolkodtam, odajött Josh (ugye milyen jó név.....?) és ráült a padom szélére.

-Szia Josh!-üdvözöltem. 

-Hello! Mizu van?-kérdezte.

-Egyes lett a dogám és Mr.Johnson korrepetálni fog hetente kétszer.

-Csak ennyi? Komolyan mondom, hogy az elmondásod alapján rosszabbra számítottam.

-Hát én is. Te nagyon fura volt.... Hagyjuk! Biztos csak beképzeltem magamnak!-mondtam mosolyogva.

-Nincs kedved ma is elmenni valahova?-kérdezte. 

-De, persze, ma úgy is ráérek. Hol találkozzunk?

-Mondjuk suli után a lépcsőnél?

-Oké. Az jó lesz.

Eközben odajött hozzánk Noah.

-Te mióta beszélsz ezzel a nyomi gyerekkel?-kérdezte.

-Figyelj Noah! Hagyjad békén! És amúgy is! Beszélnem kell veled!-ordítottam.

-Jó, gyere csak kicsim!

Aztán kimentünk és én belefogtam.

-Meddig akarod még ezt csinálni Noah?

-Miről beszélsz?

-Arról, hogy én se szeretlek már téged, és te se engem, úgy ahogy régen.....

-Nem igaz! Én szeretlek!

-Nem Noah! TUDOM, hogy nem! Úgyhogy vége van! Ne hívjál és ne is keress többet! És főleg ne próbálj kibékíteni, mert tudom, hogy mit tettél!

-Nem, Mia! Ezt nem teheted meg velem!!! Nekem kéne szakítanom veled!

-Ezt azelőtt is megtehetted volna, hogy egy másik csajjal kavarsz!-válaszoltam, és elrohantam.

-Mia!-kiabált még utánam.-De én szeretlek!-ekkor hátrafordultam, és láttam, hogy odamegy hozzá egy csaj és pofon vágja.

-Aúú! Ez fájt!-kiáltotta.

Én pedig mentem vissza a terembe.

Órák után kimentem a suli előtti lépcsőhöz. Josh már ott várt. Együtt elindultunk a kávézó felé. Ott megint órákig beszélgettünk. Haza kísért. Köszönésképpen akartam adni egy puszit az arcára, de a szájára sikrült.

-Ööö..., bocsi! Az arcodra akartam.....-mondtam zavartan.

-Nem baj! Jól esett!-és ő is adott egy puszit az én számra.............

-Na jól van! Akkor én megyek is!-köszöntem el.-Jóéjt!

-Neked is!-és elindult hazafele.

III.fejezet

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Bevettem egy fájdalomcsillapítót és apum bevitt kocsival a suliba. Még óra előtt bementem a mosdóba, hogy megigazítsam a hajam, és ekkor megint meghallottam azt a lányt és a fiút beszélni.

-Szerinted elmondjam neki?-kérdezte a fiú.

-Én nem várnék túl sokáig-válaszolt a csaj.

-Jó! Adj még 2 napot, hogy felkészüljek a szakításra.

-Egyet!

-Megegyeztünk!

És aztán elkezdtek csókolózni. Abban a pillanatban észbe kaptam, a szomszéd fülkében felmásztam a wc tetejére, áthajoltam hozzájuk, és a telómmal lefotóztam őket. Szerencsére nem hallottak meg. Kirohantam a mosdóból, be a terembe. Szépen elhelyezkedtem a padomban és elővettem a telómat. Kicsit a képen levőkre nagyítottam, és megismertem Noah-t. Majdnem sírva fakadtam, de sikerült visszatartanom a könnyeimet. Nem akartam feltűnést okozni. Egész nap ezen agyaltam. Nem tudtam, mit tegyek. Aztán jött a matek. Ahhoz képest hogy előző este mindent megtanultam, semmi nem jutott az eszembe. Pánikba estem, mert kicsit tartottam az új tanártól. A dolgozatot üresen adtam be, és már előre láttam, hogy megbukom. De ennél sokkal rosszabb várt rám, de akkor még nem sejtettem semmit.....

Később, amikor a sulinak vége lett, elmentem a suli melletti kávézóba, hogy végre egyedül lehessek és kisírhassam a szemem egy forrócsokival a kezemben. Ez a terv nagyjából odáig vált be, hogy forrócsokival a kezemben sírtam, de magányról szó sem volt. Észre se vettem, de valaki beült mellém a boksz-ba és simogatta a hátam. Miután kicsit lenyugodtam, letörölgettem a szememről a könnyeket, és ránéztem. Az új fiú volt, akit le nyomiztak a többiek. Ilyen közelről még helyesebb volt. Rám nézett a gyönyörű csokibarna szemeivel, és így szólt:

-Ha nem akarod elmondani, nem kell, viszont ha úgy döntesz, hogy elmondod, én esküszöm, hogy nem árulom el senkinek, és lehet, hogy még segíteni is tudok!

-Elmondom!-és tényleg az elejétől a végéig elmeséltem neki mindent. Még a matekos dolgot is. Szerencsére tényleg tudott segíteni.

-Szerintem szakíts Noah-val! Előbb vagy utóbb úgyis meg fogja tenni. Miért várnál arra, hogy ő tegye meg ezt a lépést? Legalább ennyivel kevesebb kérdést tesznek majd fel neked ezzel kapcsolatban.

-Igazad van. Tényleg, nem iszol velem egyet?

-De, szívesen!-és ő is rendelt egy forrócsokit.

Egész estig beszélgettünk róla, rólam és az osztálytársainkról meg a tanárokról. Szóba került a divat és az énekesek is.

-Azt hiszem mennünk kéne!-mondta, és felállt.-Elmegyek fizetni.

-Oké megyek veled!

-Nem! A vendégem vagy!-válaszolt mosolyogva.

-Na jó! de csak most az 1×!

Ameddig fizetett én összeszedtem a cuccaimat, és felhívtam anyut, hogy szóljak, hogy kések.

-Hazakísérhetlek?-jött vissza vidáman.

-Ohh... persze!

Hazaértünk, és elköszöntünk egymástól.

-Akkor viszlát holnap!-köszönt el.

-Szia! És jó éjt!

Épp elindultam volna, amikor még utánam szólt:

-Várj! Én nem mutatkoztam be! A nevem Josh.

-Josh.....-ismételtem el merengve, aztán megfordultam és besétáltam a házba....

II.fejezet

Másnap reggel kénytelen voltam busszal menni a suliba. Matekkal kezdtünk, és az algebrai kifejezéseket vettük. Óra végén Mr.Johnson (így hívják az új tanárt) odahívott magához.

-Mia! Ugye így hívnak?-kérdezte mesterkélt mosollyal az arcán.

-Igen, így.

-A mostani órai munkáddal bizonyítottad a tegnapi kijelentésedet. Szörnyűséges a teljesítményed. Holnap írni fogsz egy dolgozatot és részben attól függ majd a sorsod.-folytatta vigyorogva. Egyszerűen NEM értettem, hogy ezalatt mit ért, de beleegyeztem.

2. órán bejött az igazgató és egy 14 éves helyes srác. Bemutatkozott és leült a mögöttem lévő padba. Óra alatt kiderült, hogy nagyon nyomi, mert mindenre tudta a választ. A fiúk ezután folyamatosan piszkálták. Persze engem is hívtak de nekem nem volt kedvem másokon röhögni. Úgy csináltak, mintha meg akarnák ölelni és különböző ronda szavakat ragasztgattak a hátára. Szegény ebből nem vett észre semmit. 

Óra végén bementem a mosdóba és nézegettem magam a tükörben. Az egyik fülke felől egy lányt és egy fiút hallottam beszélni. Úgy döntöttem, hogy meghallgatom, miről beszélnek. Kinyitottam az ajtót, hogy azt higgyék, hogy kimentem. Aztán olyan csendben maradtam, mint még soha. Folytatták a beszélgetést.

-Annyira szeretlek!-hallottam a lány hangját.

-Én is téged!-mondta a srác.-Végre rájöttem, hogy téged szeretlek!

-És most mi lesz azzal a másik lánnyal?

-Mi lenne? Semmi. Még egy ideig eljátszom az aranyos legjobb pasin szerepet, de aztán szakítok vele! Majd azt mondom, hogy elege van, hogy minden fiú őt bámulja, és nem akarok másokkal versenyezni..... Amilyen naiv, biztos beveszi.

Valamiért úgy éreztem, mintha rólam beszélnének, de pikk-pakk elhessegettem ezt a gondolatot és kimentem a klotyóból.

Este hazamentem, és rengeteget tanultam a matek dogámra. Amikor végeztem, úgy éreztem, hogy sikerülni fog és felhívtam Noah-t. Csak az 5. csengésre vette föl. Beszélgettünk, de nem mondtam el neki, amit a WC-ben hallottam. Még mindig megvolt az érzésem, és ki akartam deríteni az igazságot.

I.fejezet

-Jó voltál Mia!-ordította valaki amikor kiléptünk a tesi terem ajtaján.

-Jó volt a passzod Mia!-kiabálta más.

-Ügyi voltál!-hallottam mögülem egy édes hangot. Megfordultam és a barátom állt előttem.

-Juj köszi!-válaszoltam és nyomtam egy puszit a szájára.-Akkor matekon találkozunk.

-Oké! Kíváncsi vagyok, hogy milyen az új tanár....

-Igen, én is :)

Aztán Noah (a barátom) elsétált a fiú öltöző felé.

Én is követtem a példáját, persze én a lány öltözőbe mentem. XD

Miközben vettem fel a ruhámat, elgondolkodtam. Nekem tényleg minden napom ilyen a suliban. Amióta felsős lettem, azóta és vagyok a legmenőbb csaj a suliban. A fiúk imádnak, a lányok meg tudnának ölni az irigységtől, ha nem félnének a  következményektől. De nehogy azt higgyétek, hogy holmi hülye, szőke liba vagyok! Na ne! Először is: általában minden tantárgyból jó vagyok, a matekot kivéve. Másodszor is: barna hajam van. Harmadszor pedig: a libák fehérek és dagadtak, nekem pedig kreol a bőröm és rohadt jó alakom van. Ezért is beszél velem minden fiú, aki pedig nem, az messziről bámul. És ezért van NEKEM a legjobb pasim a világon! Noahval már egy éve járunk. Jövő héten lesz az évfordulónk. Elvisz vacsorázni valami jó étterembe. Már alig várom!

Amíg gondolkodtam, azalatt fel is öltöztem és elindultam a termünkbe. Pont a tanár előtt estem be az ajtón, mert még letussoltam, hajat mostam, szárítottam és kivasaltam. Emellett még kisminkeltem magamat és a boka csizmámat is elég nehézkesen sikerült felvennem (kicsit nyomja a lábam, de a szépségért szenvedni kell!).

Gyorsan ledobtam magam a helyemre és elővettem a cuccaimat. Ekkor lépett be a tanár. KB. 23 éves lehetett, barna kusza hajjal és kék szemekkel. Elmondta, hogy most fog először tanítani és, hogy nagyon izgul, és megkért minket, hogy mutatkozzunk be. Sorba mentünk az osztályon, aztán hozzám értünk. Elmondtam a nevem, a hobbim (tánc és shoppingolás) és, hogy hogy megy a matek. Sajnos rosszul, és ezt őszintén el is mondtam neki. Láttam rajta, hogy nagyon bír engem, és egyre többször pillantgatott felém. Mit akarhat tőlem?-kérdeztem magamtól.

2 perc múlva kicsöngettek és Noahval kézen fogva kimentünk az udvarra.