II.fejezet

Másnap reggel kénytelen voltam busszal menni a suliba. Matekkal kezdtünk, és az algebrai kifejezéseket vettük. Óra végén Mr.Johnson (így hívják az új tanárt) odahívott magához.

-Mia! Ugye így hívnak?-kérdezte mesterkélt mosollyal az arcán.

-Igen, így.

-A mostani órai munkáddal bizonyítottad a tegnapi kijelentésedet. Szörnyűséges a teljesítményed. Holnap írni fogsz egy dolgozatot és részben attól függ majd a sorsod.-folytatta vigyorogva. Egyszerűen NEM értettem, hogy ezalatt mit ért, de beleegyeztem.

2. órán bejött az igazgató és egy 14 éves helyes srác. Bemutatkozott és leült a mögöttem lévő padba. Óra alatt kiderült, hogy nagyon nyomi, mert mindenre tudta a választ. A fiúk ezután folyamatosan piszkálták. Persze engem is hívtak de nekem nem volt kedvem másokon röhögni. Úgy csináltak, mintha meg akarnák ölelni és különböző ronda szavakat ragasztgattak a hátára. Szegény ebből nem vett észre semmit. 

Óra végén bementem a mosdóba és nézegettem magam a tükörben. Az egyik fülke felől egy lányt és egy fiút hallottam beszélni. Úgy döntöttem, hogy meghallgatom, miről beszélnek. Kinyitottam az ajtót, hogy azt higgyék, hogy kimentem. Aztán olyan csendben maradtam, mint még soha. Folytatták a beszélgetést.

-Annyira szeretlek!-hallottam a lány hangját.

-Én is téged!-mondta a srác.-Végre rájöttem, hogy téged szeretlek!

-És most mi lesz azzal a másik lánnyal?

-Mi lenne? Semmi. Még egy ideig eljátszom az aranyos legjobb pasin szerepet, de aztán szakítok vele! Majd azt mondom, hogy elege van, hogy minden fiú őt bámulja, és nem akarok másokkal versenyezni..... Amilyen naiv, biztos beveszi.

Valamiért úgy éreztem, mintha rólam beszélnének, de pikk-pakk elhessegettem ezt a gondolatot és kimentem a klotyóból.

Este hazamentem, és rengeteget tanultam a matek dogámra. Amikor végeztem, úgy éreztem, hogy sikerülni fog és felhívtam Noah-t. Csak az 5. csengésre vette föl. Beszélgettünk, de nem mondtam el neki, amit a WC-ben hallottam. Még mindig megvolt az érzésem, és ki akartam deríteni az igazságot.